Ez a pár sor számomra hűen tükrözi, hogy mit is jelent nekem a fotográfia.
Az idő végtelen folyamából kiragadni egy-egy pillanatot, ami megismételhetetlen és később azt visszanézve kellemes emlékektől vezérelve gondolhatunk vissza a kép készítésének körülményeire. Hiszen egy fénykép nem csupán a pillanat emlékműve, hanem a képen látható emberek, tájak, környezetük és a bennünket körülvevő dolgok végtelenbe helyezése is. Fontosnak tartom azonben, hogy mindezt úgy tegyem, hogy én magam is a háttérben meghúzódva, saját szemszögemből próbáljam megmutatni azt, hogy is látja kulcsarati ezt a világot.
Most valami olyannal kéne kezdenem, hogy:
"Már gyerekkoromban is érdekelt a fényképezés és kis szmena gépemmel már gyermekként sokat fényképeztem..."
De nem! 30 éves koromban találkoztam először a komolyabb értelemben vett fotográfiával, amikor is egy barátommal akkortájt összehozott a sors. Neki volt egy komolyabb fényképezőgépe, de nem volt rá ideje, nekem meg volt időm, de nem volt fényképezőm. Így aztán egymástól irigyelve e két lényeges momentumot, kialakult egy mára már szilárd barátság mind a fényképezéssel, mind Vele. Egymást inspirálva alakult ki mai sajátos látásmódom, ami remélem képeimen is visszaköszön a nézelődő számára.
Galériámban körülnézve átfogó képet kaphat a Kedves Látogató, hogy a fényképezés mely területei azok, amik igazán érdekelnek.
Kívánom, hogy töltsön itt néhány kellemes percet és ha megtetszik egy-két fotó, vagy netán Önmagáról, vagy környezetéről szeretne néhány pillanatot megörökíteni, keressen bátran. Szívesen megörökítem az Ön pillanatait is!
Tisztelettel: Kulcsár Attila